2009. november 16., hétfő

Mi van ezen a blogon?

Ezen a blogon találtok rövid interjúkat a színészekkel, az előadás kritikai visszahngjait, interjúkat; részleteket a "rendezői naplóból", vagyis Bálint hosszabb-rövidebb szövegeit, amiket a próbák során írt le, mondott el. Van némi háttérinformáció Ödön von Horváthról, az Apokalipszisről és a Bella ciao c. dalról. Érdemes olvasgatni akár az előadás megtekintése előtt, akár utána.

Heiner Péter


1978 -ban született, informatikusként dolgozik.

Szerepei a Föld Színháznál:
Thomas Hudetz (A végítélet napja; 2009)
Fekete Sárkány, Fehér Sárkány (Világ Bölcse; 2008)
Antinoosz (The Journey of Odysseus, 2007)
Szakács, Huszonégyfejű (Taliga király, 2006)

Máshol:
Férj (Schnitzler: Körtánc, Beállítások Színtársulat; 2002 és 2006, r: Rudas Attila)
Róbert (Brecht: Koldusopera, Józsefvárosi Pódium; 1998, r: Rudas Attila)
Azolan (Laclos - Hampton: Veszedelmes viszonyok, Beállítások Színtársulat, 2005, r: Rudas Attila)
Ariste (Moliere: A tudós nők, Beállítások Színtársulat, 2003, r: Rudas Attila)
Rendőr (Szép Ernő: Május, Tetőtér Színtársulat, 2003, r: Rudas Attila)

Mi volt a legnehezebb a próbák során?

A görkorcsolyával és a tériszonnyal való küzdelem. A tériszony már régen megvan, a kori viszont csak tavalyelőtt óta, és nem vagyok még annyira menő, hogy ne jelentsen vele gondot az a fajta mozgás, amit a darab megkövetel.

Mi volt a legszórakoztatóbb?
Kimondhatatlanul élvezem, amikor több embert egyszerre kap el a tenni akarás; csodálatos dolgok születnek ilyenkor. Ebben a próbafolyamatban több ilyen is volt. Az előadás egysége sajnos sokat kivet magából, de ez mindig így van.

Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?
A második szereposztás premierére megsavanyodott a rizs, amit a 6. jelenetben eszünk, ezt a második nagy falat közben tudtam meg. Valahogy kibírtam a jelenet végéig.

Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
Elég sok mindenben hasonlítunk, nekem is szokott problémám lenni a felelősséggel. A külsőségekre messze kevesebbet adok, a kötelességtudatom se az igazi. De legalább nem vagyok impotens:)

Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Azt hiszem, miután feldolgozta a helyzetet, igen hamar és viszonylag felszabadultan nekilátna egy kunyhó építésének. Igény szerint túrná az orrát.

Mi az a három szó, ami előszőr eszedbe jut az előadásról/darabról? "Én ártatlan vagyok."

Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?
Elsősorban ún. élményekkel, ezeket mániákusan gyűjtöm. Minden próbafolyamat egy tanulási szakasz, rengeteg mindent megtud az ember magáról, engem az első pár előadás alatt rendszeresen érnek revelatív impulzusok, ha van ilyen szóösszetétel egyáltalán.

Morvay Judit

1989-ben született, az ELTE BTK Néprajz - Zene szakára jár. A Föld Színházhoz 2008 decemberében csatlakozott, ő a társulat zenei vezetője.

Szerepei a Föld Színháznál:
Anna (A végítélet napja; 2009)
Királyné (Világ Bölcse; 2009)



Mi volt a legnehezebb feladat/dolog/ a próbák során?

Talán az, hogy teljesen megfeledezzek a külvilágról (az aznapi eeményekről stb.), és csak a próbákra koncentráljak. No meg az izgulás.

Mi volt a legszórakoztatóbb?
Egy csomó iszonyú vicces próba volt, különösen a főpróbahéten, de előtte is. Felejthetetlenek például a Városmajorban tartott próbák, ahol a jeleneteket 30 m távolságból néztük, ezért a színészek nagyon eltúlzottan mozogtak. Az a zavart kifejezés szegény járókelők arcán..

Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?
Az első előadáson "mennybe menetelem" alkalmával sikerült leesnem a traverzről, ami még hagyján, de közben leszakadt a ruhám mindkét pántja, úgyhogy volt egy-két nehéz percem:)

Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
Hasonlóság a korunk ( Anna kb. egy évvel fiatalabb nálam), és az ebből adódó életérzés (pl: elszakadni vágyás és felelőtlenség), de azt hiszem, Anna alapvetően vagányabb, pimaszabb és makacsabb, mint én.

Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Ha a darab legelejének Annáját nézem: először megijedne és a papája után sírna, de aztán feltalálná magát, mégiscsak talpraesett lány. Azért az valószínű zavarná, hogy senki nincs, aki körülugrálja.
Ha a darab végének Annáját nézem: élete értelmén és az összement házukon gondolkozna:)

Mi az a három szó, ami előszőr eszedbe jut az előadásról/darabról?
Felelősség, bezártság, pillanatnyi

Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?
Tiszta önismeret ez a színház, egy csomó dologra rájöttem magammal kapcsolatban.

Modell-rendezői napló a színházi munkáról

Ezek a részletek egy hosszabb, társulati beszélgetést felvezető beszédből valók, amit a főpróbahéten tartottam. - JB, szerkesztette: NZs)

Van Velencében a Dózsepalota fő tanácstermében, ami talán a leghatalmasabb és legtisztább terem, amit életemben láttam, egy óriási festmény. Az egyik falat teljesen kitölti hosszában, magasságában csak azért nem, mert az ajtók fölött kezdődik. Állítólag ez világ egyik legnagyobb olaj / vászon képe. Tintoretto festette, és az a címe, hogy A paradicsom. Zseniális kép. Úgy ábrázolja a mennyországot, hogy ott csak emberek vannak, semmi más nem látszik kívülük; csak emberek vannak, nekik is többnyire csak a fejük látszik, olyan sokan vannak.
Emberek együtt, ez a mennyország.


Azt hiszem, nekem, mint társulatvezetőnek van egy olyan feladatom, hogy azt szervezzem meg, hogy a társulat tagjai egymást állítsák kihívások elé, és egymástól tanuljanak. Egyszóval: hogy jó emberek találkozzanak. A vezető szerepét nem mindent meghatározó irányítónak képzelem, hanem inkább szervezőként, olyan emberként, aki egyfelől kovász, beindítja az embereket, másfelől kontrollálja a folyamatot, hogy jól lehessen együtt lenni. Én úgy látom, erre a két energiára van szükség, ahhoz, hogy egy közösség jól működhessen.

Tudatosan igyekeztem a Föld Színházba egymástól különböző embereket összehívni, és persze, most, amikor egy olyan darabot vettünk elő, ami a lelkiismeret és bűn, túlvilág és Isten kérdéseit feszegeti, akkor mindenki más világnézeti alapokról indul neki az erről való gondolkodásnak.
Mikor Nacsa Nóri jött a Bakelitbe a hétvégénkre interjút csinálni, akkor kérdezte tőlem, hogy jutottunk-e közös nevezőre, vagy lett-e a végeredménye az erről való beszélgetésnek.
Szerintem az eredmény nem a közös nevező, én nem azt várom ettől, hogy egyikünk vagy másikunk a saját magáéhoz hajlítsa a másik gondolkodásmódját.

Nekem az a nagyon izgalmas a színházban - mint a világról való gondolkodás egyik formájában - hogy elméleti, szellemi eseményeknek gyakorlati eredménye születik, érzékekkel fogható. Olyan ez, mint a szerelem: az is egy szellemi folyamat, de megvan a lehetősége, hogy ebből a szellemi viszonyból létrejöjjön egy nagyon komplex jelenség, aminek egy jó része érzéki is. A gyerekre, az új emberre gondolok.
Vagyis, egy szerelemben születő gyerek nemcsak egy jelkép, egy egyszerűsített leképeződése a két szerető közötti viszonynak, hanem egy olyasvalami, aminek egészen más, az eredeti viszonytól független vonatkozásai is vannak. Mégis a szellemi viszony a teremtője - de dimenzióváltás történik az életrehívás során. (Ezért zseniális megoldás az, ahogy az Ember Tragédiája zárul.)

Ahhoz persze, hogy egy előadás - ez az érzéki eredmény megszülessen - szükség van, arra, hogy kialakuljon egy dialógus, aminek során megbeszéljük, hogy miről gondolkodunk hasonlóan, és miről másképp. A párhuzamosságkat is, a különbségeket is bele lehet szűrni az előadás anyagába, de ehhez értenem kell a másikat.
Az a jó abban, amit csinálunk, hogy a megértésre nem egy elvont szellemi idea miatt van szükség, hanem praktikus okok miatt. Érzékeinknek kiszolgáltatott emberek vagyunk - az érzékelhető praktikum jószerivel nagyobb hatalom, mint egy testetlen idea.
Arra van szükségünk tehát, hogy fel tudjunk tenni kérdéseket egymásnak, és hogy a saját gondolkodásmódom kitaposott ösvényeiről le-le tudjak térni, kíváncsi legyek a másik ember járására, tempójára, szívesen kövessem egy darabon az ő lába nyomát.
A másik gondolkodásmódjának a megértésére itt egy hasonlatot használtam: a lába nyomába eredni. Ez a hasonlat azért jó, mert arról beszél, amit én a társulattal való munkából tapasztaltam meg: a megértés gyakran nem szellemi, hanem fizikai módon történik meg. Az eredmény pedig, ami születik gyakorlati - ez a színpadi munka -, ez a lenyomata a párbeszédünknek, egyszóval valamilyen szellemi tevékenységnek, a közös párbeszédünknek gyakorlati, érzékekkel megtapasztalható lesz az eredménye.

Interjú a színház.hu-n

A szinhaz.hu interjút közölt Juhász Bálinttal A végítélet napja című előadásunk bemutatója kapcsán. Részlet az interjúból:

Miért volt szükség kettős szereposztásra?

Nem volt rá szükség, ez is olyasmi, amit szerettem volna kipróbálni. Mindig is azt hittem, hogy hülyeség, szükségmegoldás. Tavaly láttam a Serban-féle Ványa bácsit, ami lenyűgözött. Az is nagy hatással volt rám, ahogy a szerepek kiosztásáról gondolkodott: szeretett volna több színésszel dolgozni a kolozsvári társulatból, mint ahány szerep volt a darabban; ezért a női szerepeket megkettőzte. Beszélgettem az egyik színésszel a próbákról, és amit mesélt, nagyon érdekesnek hangzott, arra jutottam, ha jól van kezelve, izgalmas és jó lecke lehet a színészeknek és a rendezőnek is, ha egy előadásban ugyanazt a szerepet két színésszel is ki kell dolgozni. A Végítélet női főszerepét két lánynak is szerettem volna adni. Mindkettejüket nem sokkal a próbák kezdete előtt ismertem meg, és más-más módon, de mindketten ámulatba ejtettek. Arra jutottam, ha ők benne vannak az ötletben, adhatom mindkettejüknek is, megbeszéltük, és így lett. Nagyon jó döntés volt, rengeteget tanultunk belőle. Nekem feladatokat adott ez a helyzet, ők hatottak egymásra, illetve a többi színészre is, és közben mindketten megőrizték önmagukat és ragaszkodtak saját egyedi szerepformálásukhoz. Ez a szituáció nagyon világosan állítja eléd a kérdést: mi a szerep lényege, és az hogyan egyedíthető a színésztől függően.

A premier, a Bakelit Multi Art Centerben lesz október 19-én és 20-án. Miért ezt a helyszínt választottad?

Egy gyárcsarnokot kerestem az előadáshoz helyszínül. Aztán egyszer csak beugrott, hogy a Bakelit gyár is, meg a színház is. A tér egy nagy gyárcsarnok, amiben több szint van, és ez lehetővé teszi, hogy az egész falu jelen legyen egyszerre ki itt, ki ott jelenik meg és szól hozzá az eseményekhez. A Bakelitben az a jó, hogy miközben pont olyasmi tér, mint amit kerestünk, ez egy működő színház is, infrastruktúrával.

2009. november 14., szombat

Bekker Jennifer

1996-ban született, tanuló, a NEM-ÁRT Képességfejlesztő színi iskola tagja.

Hogyan kezdted a színjátszást?
A suliban, az osztállyal csináltunk egy darabot két éve.

Miért szereted ezt csinálni?
Jó a közösség, jókat lehet röhögni. És jó érzés, hogy valaki más lehetsz. Például amikor Szeplőst játszottam a Valahol Európában, az elején nem tetszett, de a végére annyira megszerettem, nagyon bele tudtam magamat élni.

Szerinted milyen a jó színész?
Aki át tud alakulni, úgy, hogy el is higgyem.

Történt veled olyasmi, mint az állomásfőnökkel a darabban, hogy mindenki téged hibáztatott valamiért, pedig nem érezted magad hibásnak?
Egyszer egy táborban ketten futottunk egy lánnyal, mert késésben voltunk a programról. Elestem, a barátnőm megbotlott bennem és beverte a fejét. Mindenki, a gyerekek és az osztályfőnök is azt hitték, direkt volt, és kiközösítettek.

Wittmann Nóri

1997-ben született, tanuló, a NEM-ÁRT Képességfejlesztő színi iskola tagja.

Hogyan kezdted a színjátszást?
Harmadikban Sütő Enikő modelliskolájába jártam. Ott mondták, hogy tehetséges vagyok, így hát elmentem színjátszani.

Miért szereted ezt csinálni?
Hát oly jó másnak a szerepébe bújni.

Mi volt a kedvenc szereped?
A Halál voltam egy művészfilmben.

Szerinted milyen a jó színész?
Az aki teljesen átveszi, átéli a szerepet.

Farkas Bence

1997-ben született, tanuló, a NEM-ÁRT Képességfejlesztő színi iskola tagja.

Hogyan kezdted a színjátszást?
Hét évesen mentem el a Színiiskolákba. Előtte sokan mondták, hogy van tehetségem, hát elmentem. És szerencsém volt!

Miért szereted ezt csinálni?
Különleges öröm nekem. A legjobban itt érzem magam, mert ebben van a legnagyobb tehetségem.

Szerinted milyen a jó színész?
Vicces, jókedvű, tehetséges, jól kiáll, és megcsinálja azt, amit rábíznak.

2009. november 12., csütörtök

Novemberi előadások

Most pénteken és vasárnap, nov. 13-án és 15-én újra megtekinthető az előadás este nyolckor a Bakelitben!
Pénteken Morvay Judit, Vasárnap Szenteczki Zita játssza Anna szerepét.

2009. október 15., csütörtök

Borka Zsombor


1991-ben született, gimnazista.


Szerepei a Föld Színháznál:
Kozmetikai Ügynök (A végítélet napja; 2009)
Többiek, Kupec, Pincér (Világ Bölcse; 2008)

Mini interjú

Mi volt a legnehezebb a próbák során?

A legnehezebb feladat számomra a koránkelés.

Mi volt a legszórakoztatóbb?

A legszórakoztatóbb az utolsó szövegösszemondó próbánk volt. Attilán eluralkodott egy röhögőgörcs megmagyarázhatatlan okok miatt, ami szép lassan „megfertőzte” az egész társulatot. Az utolsó képre a darab már komédiának tűnt.

Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?

A színpadon, egy asztalon sokáig pici Jézusszobor állt. Az egyik próbán, a heves játék közben több darabba tört. A szünetben (talán Virág, de már nem esküdnék meg rá) összerakosgatta a darabjait, és így nem látszott, hogy eltört. Bálint bejött a terembe és csak annyit kérdezett: Jézust most csak a Szentlélek tartja egybe?

Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?

Nem tartom magam mimózalelkűnek. Szeretem a zsebórákat.

Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit
csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Azt hiszem, nagyon félne. Kétlem, hogy feltalálná magát és a sziget hátán is megélne :) Várná, hogy egyszer csak megmenti valaki. De addig is levenné az öltönyét, és betenné a bőröndjébe, hogy megvédje. Ebben például teljesen különbözöm a karakteremtől.

Mi az a három szó, ami előszőr eszedbe jut az előadásról/darabról?

pad, őrült, borzongás

Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?

Úgy érzem egyelőre, hogy csak tanulni tudok. Remélem így is marad. Jelenleg az önfegyelem a színpadon az, amire a legjobban tanítanak a próbák.

Renkecz Kálmán


1982-ben született, az AVKF Szociálpedagógia, Drámapedagógia szakán végzett.

Szerepei a Föld Színháznál:
Király (Világ Bölcse; 2008)
Fiú (Taliga király; 2005, 2006)
Stephano, Antonio ("olyan szövetből vagyunk, mint álmaink"; 2003,2004,2005)
Orosz katona (Sztálingrádi csata; 2005)

Máshol:
Leonardo (García Lorca: Vérnász, Valaha Voltak, 2008, r: Kiss Péter)
Fehér (Sem emlék, sem varázslat; 2001, r: Juhász Bálint)

Mi volt a legnehezebb a próbák során?
A nyári előadásról és az azt megelőző időszakról szólva nekem nehéz volt felvennem a ritmust, merthogy jómagam csak a főpróbahét végén csatlakoztam, mint tartalékos játékos. Ez jelentős hátrányt jelentett a darab világába való illeszkedésben, a karakter megtalálásában, ez még most is folyamatban van tulajdonképpen.
Mi volt a legszórakoztatóbb?
Számomra a próba mindig nagyon szórakoztató, kivéve, amikor nekem kell játszanom :)...pontosabban, amikor nekem kell játszanom, de még nincs meg a figura, az adott hangsúly vagy gesztus. Ja, és utálok improvizálni!
Ha most ki kéne emelni néhány dolgot: pl. amikor a Bálint kitalálta, hogy az Attiláék keféljenek (sic!) a hátsó sarokban az intróban... jól megoldották. Na meg amikor kitalálta a Péter, hogy rajzoljak a földre a baleset helyszínén és én egy mosolygó kis Lolka-Bolka figurát kezdtem rajzolni, aki 2 darabban volt, és akinek ott, ahol a lábai kezdődtek volna, egy nagy csontvég lógott csak ki a cikcakkos végződésből. Vagy ez ciki? De nagyon sok volt, csak az a baj, hogy elfelejtem ezeket.

Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?
Az, hogy az egyik előadáson a csendőr a bulijelenet utáni képben (ami egy nappal később van) a Viaduktnál úgy jelent meg, hogy még mindig a szájában lévő kajamaradékkal küszködött.

Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
Kb. 30-cal kevesebb az IQ-ja. A csendőr egy egyszerű technokrata ember, erős militarista beütéssel, én nem. Ezt jól elfojtja, de legbelül ő is tudja - ahogy én is -, hogy messze van attól, amilyen szeretne lenni. Számára is teher, hogy mindig határozottnak kell látszania, annak ellenére, hogy sokszor nem az.

Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Sokáig a parton mászkálna, fürkészve a vizet, jön-e egy hajó. Sokáig nem merne bemerészkedni a sziget belsejébe, félve a bennszülöttektől (még akkor is, ha van nála fegyver), de előbb utóbb talán tüzet rakna, és az éhség bevinné az erőbe, hogy vadásszon valamit. B verzió: vinne magával fegyvert, mindenfélét, amivel az egyenruháját tisztán tudja tartani, talán váltás-egyenruhát, példaképéről egy képet, esetleg jegyzetet.
Mi az a három szó, ami előszőr eszedbe jut az előadásról/darabról?
Twin peaks, Dogville, hideg
Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?
Azt, hogy a jelmezkérdés megoldása ilyen keretek között nehéz feladat, és nem lehet elég korán elkezdeni. Trombitálni alapfokon. Örültem, hogy megismertem újabb sokoldalú, szórakoztató embereket. Megerősödtem abban a tudatban, hogy színészkedni igen nehéz, és hogy énekelni többszólamban nagyon jó.

Németh Virág

1985-ben született, dramaturgként végzett 2008-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Szerepei a Föld Színháznál:
Luise, Leni (A végítélet napja; 2009)
Lány (Világ Bölcse; 2008)
Királyné, Táltoskirályné (Taliga király, 2005, 2006)


Mi volt a legnehezebb a próbák során?
Amikor a táborban korán kellett kelni és nem volt rendes kávé
Mi volt a legszórakoztatóbb?
Folyamatosan szórakoztat, mikor megpróbálják megadni a hangot az énekléshez, és azt hiszik, egyszer csak sikerül eltalálnom. Köszi a bizalmat.
Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?
Beleestem a saját díszletembe. Nem tudtam, hogy lyukas. Meg persze a megsavanyodott rizs. Az igazán abszurd volt.
Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
Nem igazán hasonlítunk, én szétszórt vagyok és lusta; és nem értek a reáltárgyakhoz sem. Talán csak abban, hogy igazságunk feltételezett tudatában erélyesebbek és őszintébbek vagyunk, mint kellene - és az sem zavar ebben, ha kiderül, mégsem volt igazunk
Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Imádkozna, és nem értené, h miért őt sújtja az Isten.

Mi az a három szó, ami előszőr eszedbe jut az előadásról/darabról?
Kötelesség, alma, csend

Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?
Pl. hajlandó vagyok énekelni. Meg még ezer minden mással.

Szenteczki Zita


1991-ben született, gimnazista.

Szerepei a Föld Színháznál:
Anna (A végitélet napja, 2009)

Máshol:
Lora (Tennesse Williams: Üvegfigurák, 2008, r: Tarr Ferenc)
Mary Warren (Arthur Miller: Salemi boszorkányok, 2007, Zuti Krisztián)

Mi volt a legnehezebb a próbák során?
Mivel én csak később csatlakoztam a társulathoz a legnehezebb feladat az volt, hogy beilleszkedjek. (Bár ez nekem könnyem szokott menni, mégis annyi közös emlékük, élményük van már együtt, hogy eleinte kicsit kívülállónak éreztem magam, de jó érzés, hogy már velem is kezdenek gyarapodni a közös élmények, és lassan már én is velük nosztalgiázhatok!)

Mi volt a legszórakoztatóbb?
Amikor a főpróbán az átöltözés után valami hihetetlenül hülyén sikerült felvennem a ruhám, de próbáltam nagyon természetesen viselkedni....


Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?
Amikor a Péterrel kitaláltuk, hogy a Bálint lakásában lévő elhagyatott biciklitárolóban fogjuk próbálni az utolsó Anna - Hudetz jelenetet, és minden lakóhoz becsöngettünk a biciklitároló kulcsáért!...

Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
Azt hiszem, hogy Anna közvetlensége, kíváncsisága, néha meggondolatlan viselkedése bennem is megvan, de a pimaszság (legalább is az ilyen mértékű) és a teljes kiábrándultság, ami a végén megjelenik, az nem nagyon jellemző rám....

Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Borzalmasan magányosnak érezné magát!

Mi az a három szó, ami először eszedbe jut az előadásról/darabról?
kihívás, közösség, bűn

Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?
Rengeteget tanultam minden szereplőtől, a Bálinttól, az "Anna szereptől"...
Még sosem játszottam kettőzött szereposztásban, talán ez, a beilleszkedés, a szerep megértése, értelmezése, megjelenítése mind-mind nagyon jó önismereti gyakorlat volt!

2009. október 14., szerda

Koncert

Bár nem szorosan tartozik A végítélet napja című előadásunkhoz, mégis föltesszük ide is a hírt:

5 éves a Föld Színház!
Ebből az alkalomból 2009. október 17-én este 8-kor Föld Színház KONCERT!

A társulat a különböző előadásaiban elhangzó dalokat és zenéket gyűjti csokorba, és adja elő a Bakelit különleges tereibe rendezve. Angol, bolgár, cigány, magyar, ukrán népdalok olasz partizánnóta és könnyűzenei számok, saját feldolgozásban.
Velünk fog zenélni: Bányai Zsuzsi, Elek Juci, Pintér Laci, Varga Szamó!
Ha emlék azért, ha kíváncsi vagy azért: Gyere és ünnepelj velünk!
Helyszín: Bakelit Multi Art Center
1095, Budapest, Soroksári út 164.
Jegyár: 500.- Aki, a végítélet napja című előadásra jegyet vásárol, annak a belépés INGYENES!

Apokalipszis

A szó eredetileg (ógörögül) felfedést, a fátyol fellebentését jelenti, mai használata valószínűleg rövidült formája annak, hogy „feltárulás a világ végén” (szó szerinti fordítása a „korszak vége” lenne). A zsidó és keresztény irodalomban rejtett dolgok Isten általi felfedését jelöli egy választott próféta számára.
Az apokaliptikus vallásos írásműveket külön műfajként tartják számon (bár a Jelenések könyve az egyetlen kanonizált apokaliptikus szöveg a Bibliában), sajátos jegyekkel. Ilyen például az álom vagy a vízió, amelyeken keresztül a jövőről értesül a próféta (és ezt jövőt részletesen feltárja); az angyalok, mint az üzenet hordozói (de Isten személyesen is megnyilatozhat). Szükség van még egy Antikrisztusra/Sátánra/Szörnyre, Isten haragjának fő célpontjára. Sokszor allegorikusan-szimbolikusan fejezik ki magukat, számszimbolikát is használva (közismert a Sátán 666-os száma). Sokféleképpen értelmezhető például az Apokalipszis négy lovasa: Háború, Halál, Viszály, és Éhínség, akik Isten parancsára pusztítanak a világban.
A modern kultúra sem mentes az apokaliptikus vízióktól, bár ezek nem mindig kötődnek a kereszténységhez – közös lehet azonban a számmisztika használata: a 2000-es év előtt az Y2K problémát, a számítógépes rendszerek beláthatatlan következményekkel járó összeomlását jósolták. A legaktuálisabb trendek szerint a világvége 2012-re várható, amelyek az ősi maja időszámításra alapoznak. Ez az időszámítás nagy ciklusokra osztja az időt: a jelenlegi a mi időszámításunk előtt 3114. augusztus 13-án kezdődött (sötétségben), és 5125 év után, vagyis 2012. december 23-án fog véget érni – globális katasztrófával, mert a Nap mágneses pólusváltása miatt a Föld polaritása is drasztikusan megváltozik.

Dsida Jenő: Apokalipszis (részlet)


Amerre én megyek
lángot vetnek a hazugság-erdők,
bennégnek a kifacsart gondolatok,
a maszkok lehullanak.
Néhány gitár és hegedű vijjog
nagyon messziről:
emlékek, emlékek, emlékek,
nem komolyak, nem fájnak.
Kiönt medréből a köd,
elnyeli a sugarakat,
elönti a tornyokat,
templomok, házak nincsenek,
az anyám sem mosolyog,
keringő, szédült zuhanás
van a szívem helyén.


Rudas Attila

1972-ben született, színpadon 1986-ban Jevgenyij Svarc: A sárkány című előadásban debütált Heinrich szerepében. Azóta is különböző szerepkörökben (színész, műsorvezető, énekes) van színpadon, de mindemellett művelődésszervezői diplomát szerzett az ELTE PPK-n 2004-ben, valamint mozgóképgyártó és videóműsor készítő szakképesítést 2003-ban. 2002-2006-ig a TV13 főszerkesztő-helyettese volt, 2008-ban pedig a KIÚT című esélyegyenlőségi műsort vezette a Magyar Televízióban. Jelenleg oktatásszervezőként dolgozik, valamint a Polifilm Műhely Alapítvány elnöke. A Drazsé Drámajátszó Stúdiót 2002 óta vezeti, ennek égisze alatt rendez előadásokat. A Föld Színházhoz 2009-ben csatlakozott.

Szerepe a Föld Színházban:
Lechner (A végítélet napja, 2009)

Szerepei máshol:
A költő (Arthur Schnitzler: Körtánc, - Beállítások színtársulat; 2002 és 2006)
Vendég (Brunner Tamás: Kávéház - Budapest-Bristol Express Színházi Társulás; 2008)
Fellép a Maskara Színjátszó Társulat különböző, gyermekeknek készült produkcióiban 1996 óta.

Rendezései:
Mrozek: A nyílt tengeren (Beállítások Színtársulat; 2007)
Schnitzler: Körtánc (Beállítások Színtársulat; 2002 és 2006)
Mrozek: Károly (Drazsé Drámajátszó Stúdió; 2007)
Brecht: Koldusopera (Drazsé Drámajátszó Stúdió; 1998 és 2007)
Ionesco: A kopasz énekesnő (Drazsé Drámajátszó Stúdió; 1996 és 2006)
Genet: Cselédek (Drazsé Drámajátszó Stúdió; 2006)
Laclos - Hampton: Veszedelmes viszonyok (Beállítások Színtársulat; 2005)
Moliere: A tudós nők (Beállítások Színtársulat; 2003)
Szép Ernő: Május (Tetőtér Színtársulat; 2003)
Sartre: Zárt tárgyalás (Beállítások Színtársulat; 2002)
Leacock: Rosszcsirkeff Mária emlékiratai (Józsefvárosi Pódium; 1998)


Mini interjú


Mi volt a legnehezebb feladat a próbák során?
Nem nehézségnek nevezném inkább, hiszen nekem, mint egyszerű színésznek, az a dolgom, hogy megpróbáljam megtalálni a nekem szánt figura ún. igazságát, eszközeit, hangját, egyszóval: karakterét. Hogy ez sikerült-e vagy nem, azt talán döntse el a néző. Egyszer voltam talán jóval fáradtabb a próbafolyamat vége felé, akkor bizony elhagyta a számat ez a mondat: „Ha nekem még egyszer elő kell adnom ezt a darabot, kiugrom az ablakon!”:)

Mi volt a legszórakoztatóbb?

A kollegáim alapvetően szórakoztató emberek, így a velük való munka eleve örömöt okozott.

Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?

Amikor Zita kifejtette, hogy milyen jó ebben a csapatban, mert itt 16 és 67 év között mindenki megtalálható. Ez olyan környezetben hangzott el, amikor spec. nem volt a környéken Bálint apukája, így félreértettem, illetve magamra értettem a korosztály-megjelölés felső határát. Nos, ezt akkor szomorúan bár, de tényként kezeltem és kezelem azóta is, és eldöntöttem, hogy ennek örömére naponta megtartom a születésnapomat az egy nap = egy év elvén. Így most már egészen biztosan elmúltam 100 éves:) próbáljon meg bárki lekörözni. Ha tud:)

Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
Szinte ugyanolyan pojácaként bírunk viselkedni különböző helyzetekben. Ebben egyezünk, kedves Lechner úúúúr…. de én talán nem kavarok annyit azért, hogy középpontban lehessek.

Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit
csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Ha a darab elején kerülne a szigetre, akkor keresne valamit, amin szörnyülködhet, később gyakorolná a lépcsőn való vonaglást, jobb híján egy pálmafán. Ha a darab közepén, akkor valószínűleg egy doboz cigaretta mindenképp elfogyna (ezt az időszakot én többnyire nem a színpadon töltöm). Ha a végén… de minden poént le kell lőni?:)

Mi az a három szó, ami először eszedbe jut az előadásról/darabról?

tériszony, lányom, és „sírni vagy nem sírni, az itt a kérdés…”

Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?

Megismertem nagyon sok értékes és érdekes embert, kicsit megpróbáltam visszaszorítani a „rendező” énemet, és ismételten rá kellett döbbennem arra, hogy bizony egy előadás sikeressége nem azon múlik, hogy szólóban ki mennyire teljesít, hanem hogy együtt kell megszülni a történetet és ami mögötte van…

Jávor Gergő

1989-ben született, jelenleg a Pázmány ITK-ra jár. A Föld Színházhoz A végítélet próbái során csatlakozott. Ő játssza az előadásban a Rendőrfőnököt.

Mini interjú

Mi volt a legnehezebb feladat/dolog/ a próbák során?
1.Mivel én csak nyáron csatlakoztam a társulathoz, számomra a legnehezebb – és egyben legfontosabb – dolog a beilleszkedés volt. Talán ez most már egyenesben van, bár még sokat kell tepernem
2. Nem sokat van a színen a rendőr, ill. nem sok derül ki róla a darab során, mármint egészen konkrétan. Így nagyon nehéz volt megtalálni a karakter milyenségét. Remélem most már azért megvan.
Mi volt a legszórakoztatóbb?
A juliannamajori próbahéten volt egy kis játék. A végítélet napjából kellett egy kis részt megjeleníteni oly módon, hogy egy neves rendező (legyen az film-, vagy színházi rendező) stílusjegyeit, alkotói jellegzetességeit tartalmazza. Én egy cigány fiút alakítottam egy „Kusturica jellegű” jelenetben. Ültem a trabiban, és kiabáltam a lányokkal, hogy tolják a kocsit, mert nem érünk oda az állomásra. Remek.
Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?
Talán nincs is leg. A bemelegítő gyakorlatok tudnak meglepetést okozni…
Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
Hasonlóság talán csak abban van, hogy a rendőr is egy nagyvárosbaan nevelkedett ember, aki azért vidékre is jár sokat. A munkáját jól, igaz, ha nincs sok kedve hozzá, akkor nagyon unottan végzi. A felesége nagyon elvette az életkedvét, örül, ha végre nem lehet mellette. Ez azért nem vall rám. És nem csak azért nem, mert még nincs feleségem.
Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
(Ha még a tengeren szenvedne hajótörést… Szigeten elég ciki hajótörést szenvedniJ) Az első három órában valószínűleg hálát adna, hogy nincs mellette a felesége, és lehet, hogy egy jó darabig nem is lesz. Aztán azért elunná magát, megenné az összes almáját, ami a kabátjában maradt. Megszárítaná jegyzetfüzetét, és töprengve, nagy kínok között felsorolná az okokat, miért is vette feleségül elszomorítóját. A többi lapon listázná a szigeten található gyümölcsöket, külön az evésnek, és külön az alkohol gyártásának valókat.
Mi az a három szó, ami előszőr eszedbe jut az előadásról/darabról?
Kindergarten, almacsutka, mámor.
Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?
Abszolút kezdőnek érzem magam, így majdhogynem minden perc tanulással telt. Nem mellékesen nagyon rendes emberkékkel gazdagodtam. Remélem a jövőben velük együtt tanulhatok még jó sokat.

Kenéz Anikó


1982-ben született. 2007-ben végez az ELTE magyar szakán, ahol a Színháztudományi Programon és a Kulturális Menedzserképző Programon is részt vett. A 2007/2008-as tanévben elvégzi a Polifilm iskola filmes kurzusát.
A Föld Színházhoz 2007-ben csatlakozik, előtte több társulatban is játszik, többek között a Beállítások Színtársulat alapító tagja. Filmekben is játszik.

Szerepei a Föld Színháznál:
Hudetzné (A végítélet napja, 2009)
Világ Bölcse (Világ Bölcse; 2008)
Athéna (The Journey of Odysseus; 2007)
Nő (Kerek a káposzta, 2006)

Máshol:
Színésznő (Arthur Schnitzler: Körtánc, Beállítások Színtársulat, 2006, r: Rudas Attila)
Mertuille márkiné (Laclos: Veszedelmes viszonyok, Beállítások Színtársulat, 2005, r: Rudas Attila)
Nő (doboz/ember bábrándozók, 2005, r: Pálffy L. Péter)
Philaminte (Moliere: A Tudós Nők, Beállítások Színtársulat, 2003, r: Rudas Attila)
Inés (Sartre: Zárt tárgyalás, Beállítások Színtársulat, 2002, r: Rudas Attila)


Filmekben:
Patikusnő (Rövid, de kemény életem, 2009, r: Nyíri Kovács István)
Anna (Szűzijáték, 2006, r: Nyíri Kovács István)

Mini interjú

Mi volt a legnehezebb feladat/dolog/ a próbák során?
A nagyon késő esti próbák. (Mikor tavasszal elkezdtük akkor gyakran előfordult, hogy 9-től éjfélig kaptunk próbatermet. - a szerk.)
Mi volt a legszórakoztatóbb?
Nekem mindig az éneklés a legszórakoztatóbb.
Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?
Jézus szétesése a bemutató előtt. (A szívénél repedt meg, aztán Luise felkapta a próba alatt és alig győzte összekapkodni a darabjaira hulló ember fiát.)
Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
Egyikünk sem tud valami szépen énekelni, viszont én néha tudok finomat főzni, de ő nem.
Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Ugyan nagyon sajnálná magát, azért azt is gondolná, hogy milyen megkönnyebbülés, hogy nincsenek itt más emberek, de aztán nem tudná élvezni mégsem az áldott magányt, mert senkinek nem tudná elmondani, hogy végtére is ő szörnyen szerencsétlen, hiszen egy lakatlan szigeten kell élnie.
Mi az a három szó, ami előszőr eszedbe jut az előadásról/darabról?
Sok szó jut eszembe, ezek rendszerint mondatokká állnak össze, amelyet
végül kifejtett gondolatnak, véleménynek, vagy elmesélt történetnek hívok.
A három ehhez kevés.
Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az
előadások során?
"Azt nem lehet olyan egyszerűen definiálni."







Márkus Rita


1981-ben született. Intézményi kommunikátor képzésre járt. A Duende Színtársulatban kezdett játszani, 2006-ban csatlakozott a Föld Színházhoz. Részt vett Dombi Kati testtudat és hangtréning kurzusán.

Szerepek
Erna Leimgruber (A végítélet napja, 2009)
Elena, pulykapásztornő (Világ Bölcse; 2008)
Kirké (The Journey of Odysseus, 2007)
A Fiú Keresztanyja (Taliga király, 2006)
Keresztanya, Öngyilkos, Teázó hölgy (Váltófutás, 2006)

vendégként:
szereplő a Budoárban (2009, r: Dombi Kati, Mu Színház)

Mini interjú

Mi volt a legnehezebb feladat a próbák során?
A szöveggel való ismerkedés, tanulás. Valamint a karakter megtalálása…
Mi volt a legszórakoztatóbb?
A legszórakoztatóbb talán az volt, hogy a már kész díszletben a Bakelitben hogyan találtam meg a helyem. Egy óriási hangár… sosem játszottam még ekkora helyen.
Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?
Minden darabban van egy mondatom ami így vagy úgy de kifog rajtam. Most is megtörtént. Valahogy sosem jött a számra próbák során az a bizonyos mondat. Aztán az első előadáson kimondtam. És ennek annyira megörültem hogy elfelejtettem a következőt. Baki. De nem volt észrevehető(legalábbis azt mondták). Hogy miért van ez így hogy mindig van egy problémás mondatom nem tudom. A Világ Bölcsében is volt.
Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
A karakterem tökéletes ellentéte az én személyiségemnek. Furkálódó pletykás. Én nem ilyen vagyok úgy érzem, illetve akik ismernek azok talán tudják is. A barátaim akik látták az előadást csodálkoztak is,hogyan tudtam ezt így megcsinálni mikor nem vagyok ilyen….hát azt hiszem ez a színház. Csodákra képes.
Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit
csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Szorongatná a táskáját a parton. És kétségbe lenne esve, hogy nem szólhat senkihez. Azt hiszem ezt tenné.
Mi az a három szó, ami előszőr eszedbe jut az előadásról/darabról?
Bűn, szerelem, pokol.
Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?
Nagyon sok új dolgot tanultam az előadások során. Eddig meséket dolgoztunk fel a Föld Színházzal. Ilyen nagy volumenű drámába még nem volt részem velük. Főleg a szerepemnek köszönhetek sokat jelen esetben… sokkal szélesebb határok nyíltak meg számomra a játékban. Ezért egy nagyon hálás szerepnek tartom és szeretem csinálni. A próbák kezdete után elkezdtem magamat képezni, hang és színészi jelenlét téren. Ezért külön köszönetet szeretnék mondani Dombi Katinak akinek a kurzusán nyáron sikerült ráéreznem arra hogyan használjam a hangom és a testem a színpadon. Sokkal magabiztosabbá tett a színpadi jelenlétemben.

Juhász Bálint



1982-ben született. Az ELTE magyar szakára, illetve a dániai Vestjyllands Népfőiskola színház kurzusára járt. 2009-ben diplomázott. 2004-ben néhány barátjával megalapítja a Föld Színházat, aminek azóta ő a vezetője. Részt vesz Zygmunt Molik, a Teatr Novogo Fronta és Atlasz Gábor kurzusain. 2008-ban Bocsárdi László mellett megfigyelőként részt vesz az Yvonne próbafolyamatában.

Rendezett előadások:

2009 - Ödön von Horváth: A végítélet napja, Föld Színház, Bakelit
2009 - (cím nélkül), lakásszínház Hinsenkamp Fannival és Skublics Benedekkel
2009 - Bernarda háza, tánc García Lorca műve alapján Taktadami Társulat, Hadi Júlia koreográfussal (bemutató: 2009. május 28. Merlin Színház)
2008 - Világ Bölcse, Föld Színház, iskolákban
2007 - Monk Key, Sirály (Tarjei Sirésas Tvedten-nel)
2006 - Taliga király, Föld Színház, Klebelsberg Kulturkúria
2006 - Kerek a káposzta, Föld Színház – Melchiades, Sirály
2003 - „olyan szövetből vagyunk, mint álmaink” (Shakespeare: A vihar alapján), Föld Színház, Pauler utcai padlás, Klebelsberg Kulturkúria


Általa vezetett workshopok:

2008 augusztus - "How beauteous mankind is", nemzetközi színházi műhely, Kishantos, Magyarország
2008 április - Body and Space, nemzetközi színházi műhely, Vestjyllands Népfősikola, Ringkøbing, Dánia
2007 augusztus – The Journey of Odysseus, nemzetközi színházi műhely, Kishantos, Magyarország, (bemutató előadás: Merlin Színház, 2007. augusztus 25.)
2007 február - május, The Homecoming of Odysseus, nemzetközi színházi műhely, Vestjyllands Népfőiskola, Ringkøbing, Dánia, bemutató előadás az iskolában: 2007. május 10.
2005 február - május Tanulmányok, Föld Színház, bemutató előadás: Sztálingrádi csata, 2005. május 5., Klebelsberg Kultúrkúria, Budapest


2009. október 13., kedd

Vicc2

Két vasutas barkochbázik.
-Rákérdezhetek?
-Igen.
-Mi az?

2009. október 12., hétfő

Ödön von Horváth

Eredeti nevén Edmund Josef von Horváth (Fiume, 1901. december 9. – Párizs, 1938. június 1.) osztrák-magyar drámaíró, elbeszélő.
Belgrádi és Budapesti évek után 14 évesen megy nemesi rangjától megfosztott apja után Münchenbe, ahol megtanul németül. Már íróként dolgozik 1923 után Berlinben, Salzburgban és Bajorországban. 1931-ben elnyerte a Kleist-díjat. 1933-ban, a nácik hatalomra jutásakor visszaköltözött Bécsbe, majd 1938-ban Párizsba emigrált. Kései műveiben (Jugend ohne Gott, Ein Kind unserer Zeit) foglalkozik a fasizmus témájával.
1938-ban, Párizsban hantolták el, majd halálának ötvenéves évfodulóján, 1988-ban Bécsbe szállították hamvait.

Ödön von Horváth egész életében attól félt, hogy villámsújtottan fog meghalni – és erre egy villámtól sújtott lehulló faág vetett véget életének a Champs-Élysées-n.

Egy alkalommal Ödön von Horváth a bajor Alpokban sétált, amikor egy csontvázra bukkant, annak érintetlen hátizsákjával. Kinyitotta, és egy képeslapot talált, amine ez állt: „Remekül érzem magam.” A barátai kérdésére, hogy mit tett vele, ezt válaszolta: „Feladtam.”

„Semmi sem közvetíti inkább a végtelenség érzését, mint a hülyeség.” - idézet tőle.

Rendezői napló

(Ezek a részletek azokból a jegyzetekből valók, amiket az olvasó- és értelmezőpróbákra készülve írtam össze, elsősorban saját magam számára emlékeztetőül, hogy mikről szeretnék beszélni, illetve beszélgetni a társulattal, mikor elkezdjük a próbákat, másodsorban a dramaturgunk, Zsófi számára, akivel együtt készültünk, húztuk a szöveget, vitatkoztunk róla, kerestünk forrásokat hozzá. - JB.)

A végítéletben is ténylegesen egyetlen ember mulasztása okozza a katasztrófát, Hudetzé. De ebben közrejátszik, hogy egyedül van az állomáson, mindenre neki kell figyelnie. Közrejátszik Anna csókja, amivel összezavarja. Anna csókjában pedig közrejátszanak a falubeli pletykák, amiket otthon is hall, a pecsét, ami Hudetznéra ütöttek. Anna önkéntelenül, szemtelen módon a falu nevében provokálja Hudetzet. Az okok összetettek, és egymásból következnek, Anna így magyarázza őket:
„Elfelejtett jelezni, mert én megcsókoltam, de én soha meg nem csókolom, ha nincs felesége, akit sosem szeretett...”
Sőt, amiről Anna nem beszél: vajon miért különösen érzékeny Hudetzné féltékenységére? - Mert őrá is féltékeny valaki; Ferdinand, a barátja.
Kérdés, hogy attól, hogy valakinek egy negatív tette megmagyarázható egy korábbi, az ő hatáskörén kívül eső körülmény alapján (pl akinek a szülei verik, ő is verni fogja a gyerekeit), attól csökken-e a felelőssége. Van-e kitérés, szabad választás.
Mi az egyén felelőssége a közösségi nyomással szemben?

Hudeztet ünneplik, nem vallhatja be már a tettét. Meg kell győznie magát is arról, hogy nem is követett el bűnt. Ebben segítségére van a közvélemény, hiszen amit mindenki mond, az úgy van. Annának szinte emlékeztetnie kell arra, hogy mi történt. Anna egyedül marad a valóságról való tudásával.
Felvágott nyelvű lány, de nem romlottan, hanem mint egy gyerek, kimondja, ami botrányos. Provokál, de nem aljasan, hanem naivan.
A naiv hibából lesz a katasztrófa, ez az, ami Annát felnőtté érleli. A történet többek között Anna felnövéséről szól. Mindig ez a folyamat, ahhoz hogy valaki érett felnőtté váljon; csak jó esetben kicsiben, hibákat követünk el, amiket értékelünk, levonjuk a tanulságokat, változtatunk azon, ahogy élünk. Ez egy végzetes hiba, ami radikálisan változtat meg sorsokat.
Anna az aki szembenéz a felelősségével. Hudetz elnyomja, ő hívja el Hudetzet beszélni róla. A fiatal Annának még van tere, hogy fejlődjön, változtasson, Hudetznek már nincs, ő egy érett felnőtt, annak a tudatában, hogy tudja, mit miért tesz. Ezért lehetetlen szembenéznie a radikális hibával, a személyiségét alapjaiban rendíti meg. Ő egy kötelességtudó hivatalnok, akkor hogy követhetne ekkora hibát? Hibákat? Hiszen nem csak a vonatkatasztrófát okozta a tévedése, hanem a házassága tönkremenését is. Az már korábban tönkrement, de ugye azzal sem tudott szembenézni, azt is elfojtotta.

A próbákon eleinte soknak kell lenni. Meg kell keresni egy szereplő belső állapotának és motivációjának lényegét, és azt nagyított, szélsőséges képekben megfogalmazni. Mi az, amit ezekből a képekből tudunk használni majd. (Mondok egy példát: Hogy lehet a féltékenységet szélsőséges színpadi képekben megfogalmazni? Ferdinand is féltékeny Annára, Hudetzné is Hudeztre. Ferdinand nem akarja, hogy mást észrevegyen, másra ránézzen: eltakarja a szemét, szemellenzőt csinál neki, ruhadarabot, kendőt tesz a fejére - esetleg úgy takarja el a szemét a tenyerével, ahogy a lovaknak szokták, hogy ne lásson mást, csak őt. Tánc: igyekszik, folyton úgy helyezkedni, hogy a partnere mást ne láthasson, másra ne tudjon ránézni se - a partner persze kíváncsi, hecceli, vagy akár önkéntelenül is szeretne látni, szeretne „képben lenni” - ebből egy folyamatos helyezkedés - táncikálás alakul ki a jelenet során.)


Meg kell keresni, hogy - ahogy ez a szövegben is megvan - későbbi események már korábban rejtve szerepelnek a színpadon, az előadásban, hogy amikor ténylegesen odaérkezünk hozzájuk, meglepetés-szerű ráismerés legyen a nézőnek, jé hát ez eddig a szemem előtt volt már, csak nem figyeltem rá, nem tudtam mi ez, vagy nem ennek gondoltam. Amolyan színpadi Déja vu.

Gyerekkoromban a nagyanyám szemébe mondtam, hogy miket hallottam róla az anyámtól, akivel rossz volt a viszonyuk. Az igazságra voltam azt hiszem kíváncsi, ha szembesítem vele, mit hallottam róla, majd kisül, mi is az igaz. Ha tud magyarázatot adni, az általam érthetetlen véleményre, akkor majd én is megértem.

2009. október 11., vasárnap

Egy Arany János ballada: A hamis tanú

Állj elő, vén Márkus! vedd le a süveget,
Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet;
Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre,
Atya, fiú, Szent-Lélek hármas istenségre:
Hogy az a darab föld, a melyen most állasz,
Nem tarcsai birtok, -- ladányi határ az.

Eléálla Márkus; térdben összeesve,
Görnyedező háttal, mintha sírt keresne;
Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,
Fázik, aki ránéz s a halálra gondol;
Kezei reszketnek: tán erõ hijában?
Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?

Esküszöl -- "Esküszöm az élõ Istenre,
Utolsó napomra és örök idvemre. --"
Esküszöl -- "Esküszöm, s ha hamisat szólok:
Se földben, se mennyben ne lehessek boldog;
Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem:
Ama sebes örvény hánytorgasson engem. --"

Lakoma Ladányban, -- muzsika, mulatság;
"Ej, haj! dinom-dánom: mienk az igazság;
Nem azé a madár, aki elszalajtja,
S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.
Lám a vén Márkusnak esze volt elõre:
Talpa alá tette, úgy esküdt a földre."[
*]

Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban:
De mintha keserõt érezne a borban.
Haza megy, komor lesz, szó kifogy belõle,
Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendõre.
Négy harang siratja, két pap megdicséri,
Mint becses vendéget, sok nép kikiséri.

Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig,
Mellyel a világi élet becsukódik,
Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,
Úgy látszik hogy épen a halottat várja;
Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan,
Fekszik a koporsó, odalent, a sírban.

És a fekete föld, amint hull, amint hull,
Nyögve a koporsó megrendül, megindul;
Kivetődik a sír dobbanó partjára,
Ropogva szakad föl fedelének zára:
Megrázkodik a test és talpra ugorván
Szeme fehérével körülnéz mogorván.

S amint három ujját emeli az égre,
Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne;
Majd a néptolongás közepébe törvén,
Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,
Hol a forgó habok, leszállván a mélybe,
Fejöket befúrják a parázs fövénybe.

Az időtől fogva, mikor a hold felkel,
S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,
Gyakran látni Márkust -- ég felé az ujja --
Mélységből kibukni s elmerülni újra,
És, mikép izgága volt egész élete,
Így kötődik szóval: "Oldjak-e? kössek-e?"

Ne feleljetek rá, körözsi halászok!
Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok;
Kötni: összekötné hálótok egy bogba,
Oldni: széjjeloldná hosszan a habokba;
Halkan imádkozva evezzetek itt el;
S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.

(1852)

[*] Azaz: egy darab ladányi földet készített elõre talpa alá,
s így az eskünél mentalis reservatával élt. A. J.

Vicc

Két vasutas barkochbázik.
- Személy?
- Nem.
- Akkor gyors.

Bella Ciao

A dal a II. Világháborúban az olasz antifasiszta ellenállási mozgalom indulója volt; anarchista, kommunista, szocialista és más antifasiszta partizánok énekelték. A szöveg írója ismeretlen, a dallam egyes feltételezések szerint a Pó-völgy rizsmunkásai által énekelt népdalból származik. Újabb kutatások pedig egy jiddis dallal hozták összefüggésbe, amire egy olasz mérnök figyelt fel 2006-ban, amikor az autójában egy nemrég Párizsban vásárolt klemzer cd-t hallgatott. A lemezen egy 1919-ben Amerikában viaszhengerre vett felvétel szólt "Koilen" címmel, amit egy Mishka Tziganoff nevű odesszai cigány zenész játszott.
A 2009-es iráni felkelésben, amiben több száz embert bebörtönöztek, és több mint száz embert megöltek, a Bella Ciao a szabadságmozgalom egyik jelképévé vált.
Több magyar fordítása is van, a legismertebbet - amit mi is énekelünk az előadásban - többek között a Gyermekvasút (régebbi nevén Úttörővasút) fiatal vasutasai által énekelt dalok közé tartozik, amit a vasutasképzés során elsajátítanak. Erről Hudetznét játszó Anikó mesélt, aki gyerekkorában úttörővasutas volt.

Források és további érdekességek: Wikipedia, Wang folyó versei

Olasz szöveg:
Una mattina mi son svegliato,
o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao!
Una mattina mi son svegliato,
e ho trovato l'invasor.
O partigiano, portami via,
o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao!
O partigiano, portami via,
ché mi sento di morir.
E se io muoio da partigiano,
(E se io muoio sulla montagna)
o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao!
E se io muoio da partigiano,
(E se io muoio sulla montagna)
tu mi devi seppellir.
E seppellire lassù in montagna,
(E tu mi devi seppellire)
o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao!
E seppellire lassù in montagna,
(E tu mi devi seppellire)
sotto l'ombra di un bel fior.
Tutte le genti che passeranno,
(E tutti quelli che passeranno)
o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao!
Tutte le genti che passeranno,
(E tutti quelli che passeranno)
Mi diranno «Che bel fior!»
(E poi diranno «Che bel fior!»)
«È questo il fiore del partigiano»,
(E questo è il fiore del partigiano)
o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao!
«È questo il fiore del partigiano,
(E questo è il fiore del partigiano)
morto per la libertà!»
(che e' morto per la liberta')
Magyar szöveg:
Eljött a hajnal, elébe mentem,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Eljött a hajnal, elébe mentem,
És rámtalált a megszálló.
Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Mert már érzem, meghalok!
Ha meghalok ma, mint annyi társam,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha meghalok ma, mint annyi társam,
Légy te az, ki eltemet.
A hegyvidéken temess el engem,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon.
Az arra járó, ha megcsodálja,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Az arra járó, ha megcsodálja,
Mondja azt, hogy szép virág.
Az ő virága, a partizáné,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Az ő virága, a partizáné,
Ki a szabadságért halt meg.

2009. szeptember 29., kedd

Stáblista

Szereplők:
Thomas Hudetz: Heiner Péter
Hudetzné: Kenéz Anikó
Luise: Németh Virág
Lechner vendéglős: Rudas Attila
Anna Lechner: Szenteczki Zita / Morvay Judit
Ferdinand Bichler: Skublics Benedek
Leni: Kőműves Csilla
Erna Leimgruber: Márkus Rita
Kozmetikai ügynök: Borka Zsombor
Rendőrbiztos: Jávor Gergő
Csendőr: Renkecz Kálmán
Kohut mozdonyvezető: Wittmann Nóra
Pokorny fűtő: Farkas Bence
Szellemek: Földvári-Nagy Csepke, Földvári-Nagy Csenge, Bekker Jennifer

Rendező: Juhász Bálint
Zene: Morvay Judit
Dramaturg: Nádor Zsófia, Németh Virág
Asszisztens: Geréb Zsófia, Kőműves Csilla
Tér: Kormos Zsófia
Fény: Solymos Tamás
Jelmez: Temesi Apolka, Kormos Zsófia
Technikai asszisztens: Karlócai Balázs, Mérő Gellért
Smink: Füri Krisztina, Szilágyi Katalin

2009. szeptember 19., szombat


Ajánló


Egy jó heccnek induló csíny súlyos balesethez vezet. A baleset okozói nem tudnak szembenézni a tettükkel, és az események innentől kezdve látszólag megállíthatatlanul pörögnek. Ödön von Horváth sokrétű drámájában mesteri találékonysággal rajzol meg egy mini társadalmat, és a benne működő erőket. A mérleg egyik serpenyőjébe az egyén, a másikba a társadalom felelőssége kerül az elkövetett bűnért. A szereplőknek az őket körülvevő közösséggel kell önmagukért megküzdeniük.


A végítélet napja
a lelkiismeret drámája, de drámai mélységei mellett egy jól működő krimi is, ami ellenállhatatlanul halad a végkifejlet felé. Miért vagyunk személyesen felelősek? Mit okoz bennünk a bűntudat, illetve annak elfojtása? Az igazság kimondása felnőtté tesz? Vajon ki lehet-e lépni az első rossz döntés után megállíthatatlannak látszó folyamatból? A Föld Színház előadása ezt a küzdelmet egy óriási tátongó gyár terébe helyezi, itt találkoznak, illetve vesznek el a történet hősei.


2009. szeptember 14., hétfő

A Föld Színház bemutatja: A végítélet napja

Új bemutatóra készülünk Ödön von Horváth: A végítélet napja című drámájából. Néhányan már látták a nyári munkabemutatót, a próbákat tovább folytatjuk és hamarosan, október 19-én és 20-án a premierre is sor kerül a Bakelit Első Pesti Gyárszínházban.
A történet egy osztrák hegyi kisvárosban játszódik, ahol egy vasúti szerencsétlenség nyomán különböző lelkiismereti konfliktusokkal kell a közösség tagjainak megküzdenie.