2009. november 16., hétfő

Mi van ezen a blogon?

Ezen a blogon találtok rövid interjúkat a színészekkel, az előadás kritikai visszahngjait, interjúkat; részleteket a "rendezői naplóból", vagyis Bálint hosszabb-rövidebb szövegeit, amiket a próbák során írt le, mondott el. Van némi háttérinformáció Ödön von Horváthról, az Apokalipszisről és a Bella ciao c. dalról. Érdemes olvasgatni akár az előadás megtekintése előtt, akár utána.

Heiner Péter


1978 -ban született, informatikusként dolgozik.

Szerepei a Föld Színháznál:
Thomas Hudetz (A végítélet napja; 2009)
Fekete Sárkány, Fehér Sárkány (Világ Bölcse; 2008)
Antinoosz (The Journey of Odysseus, 2007)
Szakács, Huszonégyfejű (Taliga király, 2006)

Máshol:
Férj (Schnitzler: Körtánc, Beállítások Színtársulat; 2002 és 2006, r: Rudas Attila)
Róbert (Brecht: Koldusopera, Józsefvárosi Pódium; 1998, r: Rudas Attila)
Azolan (Laclos - Hampton: Veszedelmes viszonyok, Beállítások Színtársulat, 2005, r: Rudas Attila)
Ariste (Moliere: A tudós nők, Beállítások Színtársulat, 2003, r: Rudas Attila)
Rendőr (Szép Ernő: Május, Tetőtér Színtársulat, 2003, r: Rudas Attila)

Mi volt a legnehezebb a próbák során?

A görkorcsolyával és a tériszonnyal való küzdelem. A tériszony már régen megvan, a kori viszont csak tavalyelőtt óta, és nem vagyok még annyira menő, hogy ne jelentsen vele gondot az a fajta mozgás, amit a darab megkövetel.

Mi volt a legszórakoztatóbb?
Kimondhatatlanul élvezem, amikor több embert egyszerre kap el a tenni akarás; csodálatos dolgok születnek ilyenkor. Ebben a próbafolyamatban több ilyen is volt. Az előadás egysége sajnos sokat kivet magából, de ez mindig így van.

Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?
A második szereposztás premierére megsavanyodott a rizs, amit a 6. jelenetben eszünk, ezt a második nagy falat közben tudtam meg. Valahogy kibírtam a jelenet végéig.

Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
Elég sok mindenben hasonlítunk, nekem is szokott problémám lenni a felelősséggel. A külsőségekre messze kevesebbet adok, a kötelességtudatom se az igazi. De legalább nem vagyok impotens:)

Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Azt hiszem, miután feldolgozta a helyzetet, igen hamar és viszonylag felszabadultan nekilátna egy kunyhó építésének. Igény szerint túrná az orrát.

Mi az a három szó, ami előszőr eszedbe jut az előadásról/darabról? "Én ártatlan vagyok."

Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?
Elsősorban ún. élményekkel, ezeket mániákusan gyűjtöm. Minden próbafolyamat egy tanulási szakasz, rengeteg mindent megtud az ember magáról, engem az első pár előadás alatt rendszeresen érnek revelatív impulzusok, ha van ilyen szóösszetétel egyáltalán.

Morvay Judit

1989-ben született, az ELTE BTK Néprajz - Zene szakára jár. A Föld Színházhoz 2008 decemberében csatlakozott, ő a társulat zenei vezetője.

Szerepei a Föld Színháznál:
Anna (A végítélet napja; 2009)
Királyné (Világ Bölcse; 2009)



Mi volt a legnehezebb feladat/dolog/ a próbák során?

Talán az, hogy teljesen megfeledezzek a külvilágról (az aznapi eeményekről stb.), és csak a próbákra koncentráljak. No meg az izgulás.

Mi volt a legszórakoztatóbb?
Egy csomó iszonyú vicces próba volt, különösen a főpróbahéten, de előtte is. Felejthetetlenek például a Városmajorban tartott próbák, ahol a jeleneteket 30 m távolságból néztük, ezért a színészek nagyon eltúlzottan mozogtak. Az a zavart kifejezés szegény járókelők arcán..

Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?
Az első előadáson "mennybe menetelem" alkalmával sikerült leesnem a traverzről, ami még hagyján, de közben leszakadt a ruhám mindkét pántja, úgyhogy volt egy-két nehéz percem:)

Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?
Hasonlóság a korunk ( Anna kb. egy évvel fiatalabb nálam), és az ebből adódó életérzés (pl: elszakadni vágyás és felelőtlenség), de azt hiszem, Anna alapvetően vagányabb, pimaszabb és makacsabb, mint én.

Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit csinálna, hogy érezné magát az első három órában?
Ha a darab legelejének Annáját nézem: először megijedne és a papája után sírna, de aztán feltalálná magát, mégiscsak talpraesett lány. Azért az valószínű zavarná, hogy senki nincs, aki körülugrálja.
Ha a darab végének Annáját nézem: élete értelmén és az összement házukon gondolkozna:)

Mi az a három szó, ami előszőr eszedbe jut az előadásról/darabról?
Felelősség, bezártság, pillanatnyi

Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?
Tiszta önismeret ez a színház, egy csomó dologra rájöttem magammal kapcsolatban.

Modell-rendezői napló a színházi munkáról

Ezek a részletek egy hosszabb, társulati beszélgetést felvezető beszédből valók, amit a főpróbahéten tartottam. - JB, szerkesztette: NZs)

Van Velencében a Dózsepalota fő tanácstermében, ami talán a leghatalmasabb és legtisztább terem, amit életemben láttam, egy óriási festmény. Az egyik falat teljesen kitölti hosszában, magasságában csak azért nem, mert az ajtók fölött kezdődik. Állítólag ez világ egyik legnagyobb olaj / vászon képe. Tintoretto festette, és az a címe, hogy A paradicsom. Zseniális kép. Úgy ábrázolja a mennyországot, hogy ott csak emberek vannak, semmi más nem látszik kívülük; csak emberek vannak, nekik is többnyire csak a fejük látszik, olyan sokan vannak.
Emberek együtt, ez a mennyország.


Azt hiszem, nekem, mint társulatvezetőnek van egy olyan feladatom, hogy azt szervezzem meg, hogy a társulat tagjai egymást állítsák kihívások elé, és egymástól tanuljanak. Egyszóval: hogy jó emberek találkozzanak. A vezető szerepét nem mindent meghatározó irányítónak képzelem, hanem inkább szervezőként, olyan emberként, aki egyfelől kovász, beindítja az embereket, másfelől kontrollálja a folyamatot, hogy jól lehessen együtt lenni. Én úgy látom, erre a két energiára van szükség, ahhoz, hogy egy közösség jól működhessen.

Tudatosan igyekeztem a Föld Színházba egymástól különböző embereket összehívni, és persze, most, amikor egy olyan darabot vettünk elő, ami a lelkiismeret és bűn, túlvilág és Isten kérdéseit feszegeti, akkor mindenki más világnézeti alapokról indul neki az erről való gondolkodásnak.
Mikor Nacsa Nóri jött a Bakelitbe a hétvégénkre interjút csinálni, akkor kérdezte tőlem, hogy jutottunk-e közös nevezőre, vagy lett-e a végeredménye az erről való beszélgetésnek.
Szerintem az eredmény nem a közös nevező, én nem azt várom ettől, hogy egyikünk vagy másikunk a saját magáéhoz hajlítsa a másik gondolkodásmódját.

Nekem az a nagyon izgalmas a színházban - mint a világról való gondolkodás egyik formájában - hogy elméleti, szellemi eseményeknek gyakorlati eredménye születik, érzékekkel fogható. Olyan ez, mint a szerelem: az is egy szellemi folyamat, de megvan a lehetősége, hogy ebből a szellemi viszonyból létrejöjjön egy nagyon komplex jelenség, aminek egy jó része érzéki is. A gyerekre, az új emberre gondolok.
Vagyis, egy szerelemben születő gyerek nemcsak egy jelkép, egy egyszerűsített leképeződése a két szerető közötti viszonynak, hanem egy olyasvalami, aminek egészen más, az eredeti viszonytól független vonatkozásai is vannak. Mégis a szellemi viszony a teremtője - de dimenzióváltás történik az életrehívás során. (Ezért zseniális megoldás az, ahogy az Ember Tragédiája zárul.)

Ahhoz persze, hogy egy előadás - ez az érzéki eredmény megszülessen - szükség van, arra, hogy kialakuljon egy dialógus, aminek során megbeszéljük, hogy miről gondolkodunk hasonlóan, és miről másképp. A párhuzamosságkat is, a különbségeket is bele lehet szűrni az előadás anyagába, de ehhez értenem kell a másikat.
Az a jó abban, amit csinálunk, hogy a megértésre nem egy elvont szellemi idea miatt van szükség, hanem praktikus okok miatt. Érzékeinknek kiszolgáltatott emberek vagyunk - az érzékelhető praktikum jószerivel nagyobb hatalom, mint egy testetlen idea.
Arra van szükségünk tehát, hogy fel tudjunk tenni kérdéseket egymásnak, és hogy a saját gondolkodásmódom kitaposott ösvényeiről le-le tudjak térni, kíváncsi legyek a másik ember járására, tempójára, szívesen kövessem egy darabon az ő lába nyomát.
A másik gondolkodásmódjának a megértésére itt egy hasonlatot használtam: a lába nyomába eredni. Ez a hasonlat azért jó, mert arról beszél, amit én a társulattal való munkából tapasztaltam meg: a megértés gyakran nem szellemi, hanem fizikai módon történik meg. Az eredmény pedig, ami születik gyakorlati - ez a színpadi munka -, ez a lenyomata a párbeszédünknek, egyszóval valamilyen szellemi tevékenységnek, a közös párbeszédünknek gyakorlati, érzékekkel megtapasztalható lesz az eredménye.

Interjú a színház.hu-n

A szinhaz.hu interjút közölt Juhász Bálinttal A végítélet napja című előadásunk bemutatója kapcsán. Részlet az interjúból:

Miért volt szükség kettős szereposztásra?

Nem volt rá szükség, ez is olyasmi, amit szerettem volna kipróbálni. Mindig is azt hittem, hogy hülyeség, szükségmegoldás. Tavaly láttam a Serban-féle Ványa bácsit, ami lenyűgözött. Az is nagy hatással volt rám, ahogy a szerepek kiosztásáról gondolkodott: szeretett volna több színésszel dolgozni a kolozsvári társulatból, mint ahány szerep volt a darabban; ezért a női szerepeket megkettőzte. Beszélgettem az egyik színésszel a próbákról, és amit mesélt, nagyon érdekesnek hangzott, arra jutottam, ha jól van kezelve, izgalmas és jó lecke lehet a színészeknek és a rendezőnek is, ha egy előadásban ugyanazt a szerepet két színésszel is ki kell dolgozni. A Végítélet női főszerepét két lánynak is szerettem volna adni. Mindkettejüket nem sokkal a próbák kezdete előtt ismertem meg, és más-más módon, de mindketten ámulatba ejtettek. Arra jutottam, ha ők benne vannak az ötletben, adhatom mindkettejüknek is, megbeszéltük, és így lett. Nagyon jó döntés volt, rengeteget tanultunk belőle. Nekem feladatokat adott ez a helyzet, ők hatottak egymásra, illetve a többi színészre is, és közben mindketten megőrizték önmagukat és ragaszkodtak saját egyedi szerepformálásukhoz. Ez a szituáció nagyon világosan állítja eléd a kérdést: mi a szerep lényege, és az hogyan egyedíthető a színésztől függően.

A premier, a Bakelit Multi Art Centerben lesz október 19-én és 20-án. Miért ezt a helyszínt választottad?

Egy gyárcsarnokot kerestem az előadáshoz helyszínül. Aztán egyszer csak beugrott, hogy a Bakelit gyár is, meg a színház is. A tér egy nagy gyárcsarnok, amiben több szint van, és ez lehetővé teszi, hogy az egész falu jelen legyen egyszerre ki itt, ki ott jelenik meg és szól hozzá az eseményekhez. A Bakelitben az a jó, hogy miközben pont olyasmi tér, mint amit kerestünk, ez egy működő színház is, infrastruktúrával.

2009. november 14., szombat

Bekker Jennifer

1996-ban született, tanuló, a NEM-ÁRT Képességfejlesztő színi iskola tagja.

Hogyan kezdted a színjátszást?
A suliban, az osztállyal csináltunk egy darabot két éve.

Miért szereted ezt csinálni?
Jó a közösség, jókat lehet röhögni. És jó érzés, hogy valaki más lehetsz. Például amikor Szeplőst játszottam a Valahol Európában, az elején nem tetszett, de a végére annyira megszerettem, nagyon bele tudtam magamat élni.

Szerinted milyen a jó színész?
Aki át tud alakulni, úgy, hogy el is higgyem.

Történt veled olyasmi, mint az állomásfőnökkel a darabban, hogy mindenki téged hibáztatott valamiért, pedig nem érezted magad hibásnak?
Egyszer egy táborban ketten futottunk egy lánnyal, mert késésben voltunk a programról. Elestem, a barátnőm megbotlott bennem és beverte a fejét. Mindenki, a gyerekek és az osztályfőnök is azt hitték, direkt volt, és kiközösítettek.

Wittmann Nóri

1997-ben született, tanuló, a NEM-ÁRT Képességfejlesztő színi iskola tagja.

Hogyan kezdted a színjátszást?
Harmadikban Sütő Enikő modelliskolájába jártam. Ott mondták, hogy tehetséges vagyok, így hát elmentem színjátszani.

Miért szereted ezt csinálni?
Hát oly jó másnak a szerepébe bújni.

Mi volt a kedvenc szereped?
A Halál voltam egy művészfilmben.

Szerinted milyen a jó színész?
Az aki teljesen átveszi, átéli a szerepet.