1972-ben született, színpadon 1986-ban Jevgenyij Svarc:
A sárkány című előadásban debütált Heinrich szerepében. Azóta is különböző szerepkörökben (színész, műsorvezető, énekes) van színpadon, de mindemellett művelődésszervezői diplomát szerzett az ELTE PPK-n 2004-ben, valamint mozgóképgyártó és videóműsor készítő szakképesítést 2003-ban. 2002-2006-ig a TV13 főszerkesztő-helyettese volt, 2008-ban pedig a KIÚT című esélyegyenlőségi műsort vezette a Magyar Televízióban. Jelenleg oktatásszervezőként dolgozik, valamint a Polifilm Műhely Alapítvány elnöke. A Drazsé Drámajátszó Stúdiót 2002 óta vezeti, ennek égisze alatt rendez előadásokat. A Föld Színházhoz 2009-ben csatlakozott.
Szerepe a Föld Színházban:Lechner (A végítélet napja, 2009)
Szerepei máshol:A költő (Arthur Schnitzler: Körtánc, - Beállítások színtársulat; 2002 és 2006)
Vendég (Brunner Tamás: Kávéház - Budapest-Bristol Express Színházi Társulás; 2008)
Fellép a Maskara Színjátszó Társulat különböző, gyermekeknek készült produkcióiban 1996 óta.
Rendezései:Mrozek:
A nyílt tengeren (Beállítások Színtársulat; 2007)
Schnitzler:
Körtánc (Beállítások Színtársulat; 2002 és 2006)
Mrozek:
Károly (Drazsé Drámajátszó Stúdió; 2007)
Brecht:
Koldusopera (Drazsé Drámajátszó Stúdió; 1998 és 2007)
Ionesco:
A kopasz énekesnő (Drazsé Drámajátszó Stúdió; 1996 és 2006)
Genet:
Cselédek (Drazsé Drámajátszó Stúdió; 2006)
Laclos - Hampton:
Veszedelmes viszonyok (Beállítások Színtársulat; 2005)
Moliere:
A tudós nők (Beállítások Színtársulat; 2003)
Szép Ernő:
Május (Tetőtér Színtársulat; 2003)
Sartre:
Zárt tárgyalás (Beállítások Színtársulat; 2002)
Leacock:
Rosszcsirkeff Mária emlékiratai (Józsefvárosi Pódium; 1998)
Mini interjúMi volt a legnehezebb feladat a próbák során?Nem nehézségnek nevezném inkább, hiszen nekem, mint egyszerű színésznek, az a dolgom, hogy megpróbáljam megtalálni a nekem szánt figura ún. igazságát, eszközeit, hangját, egyszóval: karakterét. Hogy ez sikerült-e vagy nem, azt talán döntse el a néző. Egyszer voltam talán jóval fáradtabb a próbafolyamat vége felé, akkor bizony elhagyta a számat ez a mondat: „Ha nekem még egyszer elő kell adnom ezt a darabot, kiugrom az ablakon!”:)
Mi volt a legszórakoztatóbb?A kollegáim alapvetően szórakoztató emberek, így a velük való munka eleve örömöt okozott.
Mi volt a legabszurdabb dolog, ami történt?Amikor Zita kifejtette, hogy milyen jó ebben a csapatban, mert itt 16 és 67 év között mindenki megtalálható. Ez olyan környezetben hangzott el, amikor spec. nem volt a környéken Bálint apukája, így félreértettem, illetve magamra értettem a korosztály-megjelölés felső határát. Nos, ezt akkor szomorúan bár, de tényként kezeltem és kezelem azóta is, és eldöntöttem, hogy ennek örömére naponta megtartom a születésnapomat az egy nap = egy év elvén. Így most már egészen biztosan elmúltam 100 éves:) próbáljon meg bárki lekörözni. Ha tud:)
Miben hasonlítasz és miben különbözöl a karakteredtől?Szinte ugyanolyan pojácaként bírunk viselkedni különböző helyzetekben. Ebben egyezünk, kedves Lechner úúúúr…. de én talán nem kavarok annyit azért, hogy középpontban lehessek.
Ha a karaktered hirtelen hajótörést szenvedne egy lakatlan szigeten, mit csinálna, hogy érezné magát az első három órában?Ha a darab elején kerülne a szigetre, akkor keresne valamit, amin szörnyülködhet, később gyakorolná a lépcsőn való vonaglást, jobb híján egy pálmafán. Ha a darab közepén, akkor valószínűleg egy doboz cigaretta mindenképp elfogyna (ezt az időszakot én többnyire nem a színpadon töltöm). Ha a végén… de minden poént le kell lőni?:)
Mi az a három szó, ami először eszedbe jut az előadásról/darabról?tériszony, lányom, és „sírni vagy nem sírni, az itt a kérdés…”
Mit tanultál, mivel gazdagodtál a próbafolyamat és az előadások során?Megismertem nagyon sok értékes és érdekes embert, kicsit megpróbáltam visszaszorítani a „rendező” énemet, és ismételten rá kellett döbbennem arra, hogy bizony egy előadás sikeressége nem azon múlik, hogy szólóban ki mennyire teljesít, hanem hogy együtt kell megszülni a történetet és ami mögötte van…
